Férfi szemmel

Még javában jó előre terveztük a „nagy nyári utolsó kalandot a gyermek vállalás előtt“, amikor a sáros cipőmben, esőkabátban az előszobában ért a hír….bumm….apa leszek!!!?????

Már nagyon sokszor lejátszottam a fejemben, hogyan is fogok vajon reagálni egyszer erre a kijelentésre. Esetleg sírni fogok? Vagy netán megijedek és összeroskadok a felelősség súlya alatt? Fatuskóként érzelemmentesen fogadom majd? Sokkos állapotba kerülök? Szétakarom kürtölni , hogy az egész világ megtudja?

Hát mi is történt valójában drága barátaim?

Tudjátok valahogy egyszerre mindegyik! És ez teljesen rendben van szerintem… Hiszen nem lehetsz felkészült, nem tudsz igazán felkészülni erre a hírre, fel sem fogjuk igazán, szűz apukaként, hogy mi is a valóság. Egy 50 mikrométer nagyságú izé, akarom mondani hímivarsejt, utazásnak indul és úgy gondolja, hogy megpihen az anyaméhben a petesejttel együtt, majd rá 9 hónapra kb. 40000-szer nagyobb méretben világra jön a fiad vagy lányod formájában.

Persze az elején félsz és izgulsz, hogy minden rendben lesz-e a pocaklakóval illetve az anyukával. De aztán szépen lassan feldolgozod az információt és rájössz, hogy teljesen felfordul majd az életed és
képzeld, még örülni is fogsz neki! Szépen lassan elmúlik a nagy láz és rajtad múlik, hogy utána mi következik. Én személy szerint jelenleg nyugalmat érzek és próbálom minden egyes pillanatát már most tudatosan átélni a kis családdal. Hagyom magam sodródni az árral!

Hogy számomra mit jelent az apaság? Még fogalmam nincsen.

Teljesen normális, hogyha így érzel. Mi apukák először csak akkor fogjuk fel igazán, hogy mi is történt, ha már a kezünkben tartjuk a csöppséget. Vagyis én így tudom elképzelni… Eszed ágába se legyen félni vagy megijedni attól, hogy a kedvesed teljesen máshogyan éli át ezt az időszakot. Persze, hogy
az édesanyát más érzelmek töltik el egy ultrahangképet látva, vagy amikor először érzi, hogy megmozdul a kicsi. Mi csak a sarokból reménykedhetünk, hogy sikerül ilyen kötődést kialakítani a gyermekünkkel. De addig is jobb ha gyakoroljuk a varázsszavakat… “igen drágám”… „persze megcsinálom; …„igazad van drágám!“

Szóval türelem, türelem és türelem!

Még jelentkezem!

Üdv,
az apuka