Fél évvel ezelőtt még álmunkban sem gondoltuk volna, hogy az idei karácsonyi készülődést, aminek nálunk a családban nagy hagyománya van, már pocakkal töltöm. Azt meg végképp nem sejtettük, hogy jövőre már hárman leszünk.

Valahogy még mindig annyira hihetetlen ez az egész!!!

Úgy érzem, még nem állunk készen arra vagy inkább nem vagyunk vele tisztában, hogy a szülővé válás egyáltalán milyen változásokkal fog járni az életünkben. Fenekestől felfordul-e majd, vagy csak felfordul fenekestől??

Egyáltalán mikor következik be az a pont, hogy „na most már megértem az anyaságra vagy az apaságra?” Hogyan fog ez hatni a párkapcsolatunkra, szerelmi életünkre, az intim közös pillanatokra?

Megmondom őszintén, hogy a kérdések zömére nem tudjuk a választ, de annál nagyobb izgatottsággal és boldogsággal várjuk az új családtag érkezését. Mint egy kisgyerek a kis Jézust vagy a Karácsonyt!

És ha már karácsony, engedjétek meg, hogy elmeséljük, számunkra mit is jelent ez az ünnep, ami személyes kedvencünk az ünnepek között.

Mi a karácsonyt minden évben a családunkkal, szeretteinkkel töltjük. A hagyományokat követve, együtt sütünk, főzünk, karácsonyfát díszítünk, összeszólalkozunk apró-cseprő dolgokon majd kibékülünk. Végül pedig az ajándékozás, majd a karácsonyi ünnepi vacsora után beszélgetünk az élet nagy dolgairól. És tudjátok a karácsonyon keresztül megtapasztalható csendesség és az idő lassulása eszünkbe juttatja, hogy talán utoljára vagyunk így együtt ketten. Ezáltal szeretnénk különösen több időt együtt eltölteni kettesben, romantikusan.

„Próbáljátok még kihasználni az időt amíg lehet!” – halljuk minden „szaktanácsadótól”. De biztos, hogy így van ez?

Számunkra ez kicsit úgy hangzik, mintha egy részét az embernek el kéne temetni a gyermekünk születése után. Persze, igaz, hogy ki kell használni a maradék fennálló időt a közös időtöltésre vagy megtölteni értékes idővel és tartalommal, mint egy jó karácsonyi bejglit vagy pulykát. De nem szabad temetni a szülői intimitást, az egymásra figyelést, egymás segítését. Ne felejtsük el, hogy a szülővé válás, a családdá alakulás egy hosszú tanulás és megérés a feladatokra. És ez a folyamat, mint ahogy magában a szóban is benne van folyamatos változással jár.

Tehát nekünk amilyen gondolat most karácsonykor eszünkbe jut az a változás vagy másképpen fogalmazva elfogadás, hozzáigazodás.
Engedjük, hogy a pocaklakó fenekestől felforgassa az életünket, és alkalmazkodva az új napirendhez mindig próbáljunk meg azért időt szakítani a régi közös szokásokra, a régi hagyományokra, mint például a meghitt karácsonyi együttlét!

Ezekkel a gondolatokkal szeretnénk nektek Áldott, Békés, Boldog Karácsonyt és jó készülődést kívánni!

Ölelünk titeket!

ui.: Randira fel!