Hozzád szólok drága nő, akinek a szíve tele van félelmekkel, aki megjártad a mély zuhanást, aki előtt a diagnózis felállításakor összeomlott eddigi élete, aki úgy gondolta soha nem lesz ezután olyan nő mint régen, aki a nőiesség egyik fő szimbólumának elvesztésekor azt gondolta soha nem fogja férfi érinteni, aki úgy gondolja már nem teljes értékű nő. Mert ilyen és hasonló mondatokat hallunk a próbafülkében. De miért pont én?????
Drága NŐ, igen így nagybetűvel, mert a mellműtéted után is neveled tovább teljes odaadással a gyermekeidet, hűségesen szereted a párodat és mellette állsz jóban rosszban, mint ahogy helytállsz a munkában, építőleg végzed társadalmi feladataidat, és nem utolsó sorban sugárzó NŐ maradsz.
Nemrégiben, A nő gyönyörű változásai című Adrienne Feller egész napos rendezvényén voltam, ahol a magzati léttől az elmúlásig vettük végig a női életszakaszokat. Olyan hatással volt rám ez a nap, hogy gondolataim szerint minden nőnek meg kellene hallgatnia és építkeznie belőle. Ebben az előadásban vált nyilvánvalóvá, hogy milyen fontos a nők egymásra figyelése, egymás támogatása és segítése, egymás megünneplése egészen a születésünktől az érett koron át a végsőkig.
Ekkor jöttem rá, hogy a próbafülke mélyében miért nyíltok meg számunkra olyan természetességgel, és miért tudjuk mi is átérezni tiszta szívvel a problémáitokat. Mert egymáson segítünk. Minket is tanítanak a Ti történeteitek, mi pedig a legjobb tudásunkkal segítünk kiválasztani a legmegfelelőbb eszközöket és felvilágosítást adni, hogy újra egy kis felcsillanó örömet lássunk a szemedben és az arcodon. Ezek az eszközök hozzájárulnak, hogy nagyobb legyen az önbizalmad a műtét után, hogy ne érezd kényelmetlenül magad, hogy a műtét után a e gerinc megváltozott statikája helyreálljon és még sok minden másban.
Ennek a folyamatnak a végén néz a tükörbe a sugárzó NŐ, aki elfogadja, értékeli, megbecsüli önnön magát és így új életét.
Mert a NŐ az élet, és Ő a szeretet.
„ A nő nem tartozik állandó helyhez, még önmagához sem, mindig a szeretet köti le, amely hívja, hívja, egyre csak hívja.” (Christian Bobin)